1 De most hallgass rám,szolgám, Jákób,Izráel, akit kiválasztottam!
2 Ezt mondja az Úr, a te alkotód,aki megformált az anyaméhben,és aki megsegít:Ne félj szolgám, Jákób,Jesúrún, akit kiválasztottam!
3 Mert vizet árasztok a szomjas földre,patakokat a szárazra.Lelkemet árasztom utódaidra,áldásomat sarjadékaidra.
4 Növekednek, mint fű a víz mellett,mint csatornák mentén a fűzfák.
5 Egyik ezt mondja majd:Én az Úré vagyok!A másik Jákób nevére hivatkozik.A harmadik a kezébe írja:Az Úré vagyok,és dicsekedve említi Izráel nevét.
6 Ezt mondja az Úr, Izráel királyaés megváltója, a Seregek Ura:Én vagyok az első és az utolsó,rajtam kívül nincs isten.
7 Kicsoda olyan, mint én? Szóljon,mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt,amióta hajdan népet alkottam;és mondják el a jövendőt,ami következik.
8 Ne rettegjetek, és ne féljetek!Hiszen régóta hirdettem,megmondtam, és ti vagytok a tanúim!Van-e isten rajtam kívül?Nincsen kőszikla, nem tudok róla!
9 A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért szégyent vallanak.
10 Ki formált istent, ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér?
11 Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!
12 A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül.
13 Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, vörös krétával rajzol, majd gyaluval dolgozik, azután körzővel rajzol, és emberalakot készít, mint egy feldíszített embert, hogy házban lakjék.
14 Cédrust vág ki, tölgyfát vagy cserfát választ, amelyet az erdő fái között nevelt, kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel.
15 Ez lesz az ember tüzelője, vesz belőle, hogy melegedjék, befűt, és kenyeret süt. De istent is csinál belőle, és leborul előtte; bálványszobrot készít, és imádja azt.
16 Felét eltüzeli, ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a húst, és jóllakik; közben melegszik, és ezt mondja: De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét!
17 A fa többi részéből istent készít: bálványszobrot. Leborulva imádja, és így könyörög hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az istenem!
18 Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni, és nincs eszük, nem értenek.
19 Nem gondolja meg az ilyen ember, nem tudja és nem érti, hogy ezt mondaná: Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből utálatos bálványt csinálok, és egy fatuskót imádok!
20 Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját megcsalt szíve. Nem mentheti magát, és nem mondhatja ezt: Csak hazugságra támaszkodtam!
21 Gondold meg, Jákób, mindezeket,mert te, Izráel, az én szolgám vagy!Én formáltalak, az én szolgám vagy te,Izráel, nem feledkezem meg rólad!
22 Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget,vétkeidet, mint a felhőt.Térj hozzám, mert megváltottalak!
23 Ujjongjatok, egek,mert ezt tette az Úr,harsogjatok, földnek mélységei!Ujjongásba törjetek ki, hegyek,az erdő és minden fája,mert megváltotta az Úr Jákóbot,megmutatja dicsőségét Izráelen!
24 Ezt mondja megváltód, az Úr,aki az anyaméhben formált:Én, az Úr, alkottam mindent,egyedül feszítettem ki az eget,magam tettem szilárddá a földet.
25 A csalók jeleit semmivé teszem,és a varázslókat bolondokká,a bölcseket meghátrálásra kényszerítem,leleplezem, hogy tudományuk bolondság.
26 Én váltom valóra szolgáim beszédét,és megvalósítom követeim tanácsát.Én mondom, hogy lakjanak Jeruzsálemben,és építsék föl Júda városait,mert helyreállítom romjait.
27 Én mondom,hogy száradjon ki a mély tenger,és kiszárítom folyóidat.
28 Én mondom Círust pásztoromnak,és ő minden kívánságomat teljesíti,amikor azt mondja:Építsék föl Jeruzsálemet,és rakják le a templom alapját!