9 Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig,dicsőségemért fékeztem magam,és nem pusztítottalak el.
10 De megolvasztottalak, mint az ezüstöt,megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.
11 Önmagamért, önmagamért cselekszem,hogy engedhetném, hogy gyalázzanak?Nem adom másnak dicsőségemet!
12 Hallgass rám, Jákób!Izráel, akit elhívtam!Én vagyok az első,az utolsó is én vagyok!
13 Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját,az én jobbom feszítette ki az eget.Ha szólítom őket, mind előállnak.
14 Gyűljetek össze mind,és hallgassatok ide!Ki mondta meg közületek azt,hogy akit az Úr szeret,az hajtja végre akaratát Babilóniábanés a káldeusok ivadékai közt?!
15 Én, én mondtam meg,el is hívtam őt,vezettem, hogy sikerrel járjon útján.