9 Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! –a sötétségben levőknek:Jöjjetek a napvilágra!Útközben lesz élelmük,még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.
10 Nem éheznek és nem szomjaznak majd,nem bántja őket a nap heve,mert az terelgeti őket,aki könyörült rajtuk,az vezeti őket forrásvizekhez.
11 Minden hegyen utat készítek,kimagaslanak az országutak.
12 Ezek itt messze földről jönnek,azok észak és nyugat felől,amazok meg Színím földjéről!
13 Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,törjetek ki ujjongásba, hegyek!Mert megszánta népét az Úr,és könyörül a nyomorultakon.
14 De Sion ezt mondta:Elhagyott engem az Úr,megfeledkezett rólam az én Uram!
15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,nem könyörül-e méhe gyermekén?Ha mások megfeledkeznének is,én nem feledkezem meg rólad!