2 Miért nem volt ott senki,amikor hozzátok mentem?Miért nem válaszolt senki,amikor szólítottalak?Olyan rövid már a kezem,hogy nem tud megváltani?Nincs már annyi erőm,hogy megmentselek?Íme, dorgáló szavammalkiszárítom a tengert,pusztává teszem a folyókat!Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz,és elpusztulnak a szomjúságtól.
3 Feketébe öltöztetem az eget,és zsákruhát húzok rá.
4 Az én Uram, az Úr, megtanított engemmint tanítványát beszélni,hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak.Minden reggel fölébreszt engem,hogy hallgassam tanítványként.
5 Az én Uram, az Úr,megnyitotta fülemet.Én pedig nem voltam engedetlen,nem hátráltam meg.
6 Hagytam, hogy verjék a hátamat,és tépjék a szakállamat.Arcomat nem takartam ela gyalázkodás és köpködés elől.
7 De az én Uram, az Úr, megsegít engem,ezért nem maradok gyalázatban.Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő,mert tudom, hogy nem vallok szégyent.
8 Közel van, aki igazságot ad nekem,ki mer perbe szállni velem?!Álljunk elő együtt!Ki az én vádlóm? Lépjen ide!