10 Te szárítottad ki a tengert,a nagy mélység vizeit,te készítettél utat a tenger medrén át,hogy átkelhessenek a megváltottak!
11 Így fognak visszatérniaz Úr megváltottai is,és ujjongva érkeznek meg a Sionra.Öröm koszorúzza fejüket örökre,boldog örömben lesz részük,a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
12 Én, én vagyok vigasztalótok!Miért félsz halandó embertől,olyan embertől, aki a fű sorsára jut?
13 Elfelejtetted alkotódat, az Urat,aki az eget kifeszítette,és alapot vetett a földnek?Miért rettegsz szüntelen, mindennapaz elnyomó izzó haragjától,mellyel el akar pusztítani?De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!
14 Hamarosan megszabadul a megkötözött,nem hal meg, nem kerül a sírba,nem fogy el a kenyere.
15 Mert én, az Úr, vagyok a te Istened,aki fölriasztom a tengert,hogy zúgnak hullámai.Seregek Ura a nevem!
16 Igéimet adom a szádba,és kezem árnyékával takarlak be,amikor újra kifeszítem az eget,és alapot vetek a földnek,Sionnak pedig ezt mondom:Az én népem vagy!