1 Kiálts, ne sajnáld a torkod!Harsogjon hangod, mint a kürt!Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne,Jákób házának, hogy mi a vétke!
2 Ők mindennap keresnek engem,szeretnék megismerni utaimat,mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak,és nem hagyja el Istene törvényét;igaz döntéseket kérnek tőlem,szeretnének Istenhez közel lenni.
3 Miért böjtölünk – mondják –,ha te nem látod meg,miért gyötörjük magunkat,ha nem akarsz tudni róla?De hiszen ti a böjti napokon ismegtaláljátok kedvteléseteket,mert robotosaitokat hajszoljátok.
4 Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök,sőt bűnösen, ököllel verekedve.Nem úgy böjtöltök,ahogyan ma illenék,nem úgy, hogy meghalljamhangotokat a magasságban.
5 Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik?Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri?Ha lehajtja fejét, mint a káka,zsákba öltözik, és hamut szór maga alá,azt nevezed böjtnek,és az Úr kedves napjának?
6 Nekem az olyan böjt tetszik,amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket,kibontod a járom köteleit,szabadon bocsátod az elnyomottakat,és összetörsz minden jármot!