13 Átvezette őket a mély tengeren,mint a lovat a pusztán;meg sem botlottak.
14 Mint mikor a jószágpihenni tér a völgybe,úgy pihentette meg őket az Úr lelke.Így terelgetted népedet,dicső nevet szerezve magadnak.
15 Tekints le az égből,nézz le szent és dicső hajlékodból:Hol van féltő szereteted és hatalmad?Szíved megindulása és irgalmadmiért marad távol tőlem?
16 Hiszen te vagy a mi atyánk,Ábrahám nem ismer bennünket,Izráel nem törődik velünk.Uram, te vagy a mi atyánk,ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.
17 Miért engeded, Uram,hogy letévedjünk utaidról?Miért engeded, hogy a szívünkkemény legyen, s ne féljen téged?Fordulj szolgáidhoz,örökséged törzseihez!
18 Szent néped csak kis ideigbirtokolta szent helyedet,azután ellenségeink taposták.
19 Olyanok lettünk, mintha sohasemuralkodtál volna rajtunk,mintha nem a te nevedrőlneveztek volna el.Bárcsak szétszakítanád az eget,és leszállnál,hogy meginogjanak előtted a hegyek!