Jób 14 HUNB

A halál után nincs reménység

1 Az asszonytól született emberrövid életű, tele nyugtalansággal.

2 Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad,árnyékként tűnik el, nem marad meg.

3 Még az ilyen embert isrossz szemmel nézed,engem is törvénybe idézel?!

4 Van-e tiszta ember,tisztátalanság nélküli?Nincs egyetlen egy sem.

5 Ha meg vannak határozva napjai,ha számon tartod hónapjait,ha határt szabtál neki, amit nem léphet át,

6 akkor légy hozzá elnéző,hogy békén lehessen,és legyen annyi öröme,mint egy napszámosnak!

7 Még a fának is van reménysége:ha kivágják, újból kihajt,és nem fogynak el hajtásai.

8 Még ha elvénül is a földben gyökere,ha elhal is a porban csonkja,

9 a víz illatától kihajt,ágakat hoz, mint a csemete.

10 De ha a férfi meghal, lehanyatlik,ha az ember kimúlik, hova lesz?

11 Elfogyhat a víz a tengerből,a folyó kiszikkadhat, kiszáradhat,

12 de az ember nem kel föl,ha egyszer lefeküdt:az egek elmúltáig sem ébrednek föl,nem serkennek föl alvásukból.

13 Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában,ott rejtegetnél haragod elmúltáig!Kiszabnád időmet,azután újra gondolnál rám.

14 Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni,míg csak be nem következik a fordulat.

15 Szólnál hozzám, és én válaszolnék,kívánkoznál kezed alkotása után.

16 Akkor még lépteimet is megszámlálnád,de nem tartanád számon vétkemet.

17 Zacskóban volna lepecsételve minden vétkem,és eltörölnéd bűneimet.

18 Még a hegy is szétomlik, ha ledől,és a kőszikla is elmozdul helyéről.

19 A köveket is lekoptatja a víz,a föld porát is elsodorja az ár.Így pusztítod el a halandó reménységét.

20 Hatalmaskodol rajta szüntelen,s el kell mennie.Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el.

21 Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja.Ha semmibe veszik őket,nem veszi észre.

22 Teste csak saját fájdalmát érzi,lelke csak magát gyászolja.

fejezetek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42