1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki?Melyik szenthez fordulsz?
2 Mert az ostobát megöli a bosszúság,és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
3 Én magam láttam,hogy egy ostoba gyökeret vert,de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
4 Távol van fiaitól a segítség,eltapossák őket a kapuban,nem menti meg senki.
5 Aratását, melyet tövisek közül vett ki,megeszi az éhező,vagyona után liheg a szomjazó.
6 Nem a porból támad a hamisság,és nem a földből sarjad ki a vész,
7 hanem az ember maga szüli a vészt,melynek szikrái a magasba szállnak.
8 De én az Istenhez fordulok,Istenre bízom ügyemet,
9 aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul,csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
10 Esőt ad a föld színére,vizet bocsát a mezőkre.
11 Magasra emeli az alant levőket,a gyászolókat oltalmazza segítsége.
12 Meghiúsítja a ravaszok terveit,nem alkot kezük maradandót.
13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket,és a cselszövők tanácsa megdől.
14 Nappal is sötétben botorkálnak,tapogatóznak délben is, mint éjjel.
15 Megszabadítja szájuk fegyverétől,az erős kezéből a szegényt.
16 Így lesz reménysége a nincstelennek,a csalárdság pedig elnémul.
17 Bizony boldog az az ember,akit Isten megfedd!A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz,összezúz, de keze meg is gyógyít.
19 Hatszor is megment a nyomorúságból,hetedszer sem ér veszedelem.
20 Éhínségben megment a haláltól,háborúban a fegyveres kéztől.
21 Nyelvek ostorától rejtve leszel,nem kell félned,hogy pusztulás szakad rád.
22 Nevetsz a pusztuláson és éhségen,nem kell félned a föld vadjaitól,
23 mert a mező kövei is szövetségeseid,a mezei vadak is kibékülnek veled.
24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban,otthonodat vizsgálva,nem lesz benne vétek.
25 Megéred, hogy sok utódod lesz,és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
26 Érett korban térsz a sírba,ahogyan a kévéket idejében takarítják be.
27 Ezt kutattuk ki, így van ez!Hallgass rá, és jól jegyezd meg!