1 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2 Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e?Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?
3 Hiszen másokat intettél,és a lankadt kezeket erősítetted.
4 A botladozót talpra állították szavaid,és a roskadozó térdeket erőssé tetted.
5 Most, hogy rajtad a sor, fáraszt?Amikor téged ér csapás, megzavarodsz?
6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed,és reménységet feddhetetlen utad?
7 Emlékezz csak: pusztult-e elvalaki ártatlanul,és irtottak-e ki valaholbecsületes embereket?
8 Ahogyan én láttam,a hamisságot szántókés a vészt vetők ugyanazt aratják.
9 Az Isten leheletétől elpusztulnak,haragja szelétől semmivé lesznek.
10 Az oroszlán ordíthat,a fiatal oroszlán bömbölhet,de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai!
11 Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül,és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei.
12 Titokzatos szó jutott hozzám,de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,
13 éjszakai látomásoktól felizgatva,amikor mély álom száll az emberekre.
14 Rettegés és reszketés fogott el engem,és rettegés töltötte el minden csontomat.
15 Szellő suhant el az arcom előtt,felborzolódott a szőr testemen.
16 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok.Egy alak van a szemem előtt,halk hangot hallok:
17 Igaz-e Isten előtt a halandó?Alkotója előtt tiszta-e az ember?
18 Hiszen szolgáiban sem bízhat meg,és angyalaiban is talál hibát.
19 Hát még azokban, akik agyagházban laknak,amelynek alapja porban van,és szétmorzsolják, mint a molyt!
20 Reggeltől estig szétzúzzák,észrevétlen elpusztulnak örökre.
21 Összeomlik sátruk,meghalnak bölcsesség nélkül.