1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Ilyesmit eleget hallottam.Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!
3 Vége lesz-e már az üres beszédnek?Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz?
4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti,csak volnátok ti az én helyemben!Tudnék én is szép szavakat mondani nektek,rázhatnám gúnyosan a fejemet.
5 Szájjal erősíthetnélek titeket,ajkaim részvétével enyhíthetnélek.
6 Ha beszélek, nem enyhül fájdalmam.Ha abbahagyom, akkor sem múlik el.
7 Kimerített már engem.Elpusztítottad egész családomat.
8 Megragadtál! Tanúvá lett,ellenem támadt, engem vádolelesett állapotom.
9 Haragja marcangolt, és üldözött engem.Fogait csikorgatja ellenem,villogó szemmel néz rám ellenségem.
10 Feltátották ellenem szájukat,gyalázkodva arcul vertek,együtt vonulnak ellenem.
11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak,és a bűnösök kezébe juttat.
12 Nyugton voltam, de összetört.Nyakon ragadott és szétzúzott,céltáblájául tett ki engem.
13 Körülvettek engem íjászai,felhasítja veséimet kíméletlenül,epémet kiontja a földre.
14 Rést rés után tör rajtam,és rám rohan, mint valami hős.
15 Zsákruhát varrtam bőrömre,és porba hajtottam büszkeségemet.
16 Arcom a sírástól kivörösödött,szempilláimon a halál árnyéka van.
17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak,és imádságom tiszta.
18 Föld, ne takard el véremet,ne némuljon el segélykiáltásom!
19 Most is van tanúm a mennyben,aki mellettem bizonyít a magasságban.
20 Saját barátaim csúfolnak!Álmatlanul tekintek Istenre,
21 hogy igazolja a férfiút Istennél,s az embert embertársával szemben.
22 Mert ez a néhány esztendő eltelik,és én nem térek vissza az ösvényről,amelyen elmegyek.