1 Az asszonytól született emberrövid életű, tele nyugtalansággal.
2 Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad,árnyékként tűnik el, nem marad meg.
3 Még az ilyen embert isrossz szemmel nézed,engem is törvénybe idézel?!
4 Van-e tiszta ember,tisztátalanság nélküli?Nincs egyetlen egy sem.
5 Ha meg vannak határozva napjai,ha számon tartod hónapjait,ha határt szabtál neki, amit nem léphet át,
6 akkor légy hozzá elnéző,hogy békén lehessen,és legyen annyi öröme,mint egy napszámosnak!
7 Még a fának is van reménysége:ha kivágják, újból kihajt,és nem fogynak el hajtásai.