12 A városban haldoklók nyögnek,megsebzettek kiáltanak segítségért,de Isten nem törődik ezzel.
13 Vannak, akik ellenségei a világosságnak,nem ismerik útjait,nem maradnak ösvényein.
14 Virradat előtt kel föl a gyilkos,hogy megölje a nyomorultat és a szegényt;a tolvaj pedig éjjel.
15 A parázna szeme az alkonyatot lesi:Senki szeme ne vegyen észre– gondolja –, és leplet borít az arcára.
16 Sötétben törnek be a házakba,nappal bezárkóznak,nem akarnak tudni a világosságról.
17 Mert mindnyájuknaka sűrű sötétség a reggelük,hiszen megszoktáka rémítő, sűrű sötétséget.
18 Gyorsan eltűnnek a víz színén,birtokuk átkozott lesz az országban,nem tér be többé a szőlőskertekbe.