1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2 Bárcsak olyan volnék,mint a hajdani hónapokban!Mint azokban a napokban,amikor Isten őrzött engem!
3 Amikor mécsese világított fejem fölött,sötétben is az ő világosságánál járhattam;
4 mint amilyen ifjúkorom idején voltam,amikor Istennel közösségbenélhettem sátramban;
5 amikor még velem volt a Mindenhatóés körülöttem voltak gyermekeim;
6 amikor lépteim tejszínben fürödtek,és mellettem a kősziklából isolajpatakok ömlöttek.
7 Amikor a városkapuhoz mentem,és elfoglaltam helyemet a téren,