1 Végre kinyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
2 Megszólalt Jób, és ezt mondta:
3 Vesszen el a nap, amelyen születtem,az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4 Legyen sötét az a nap,ne törődjék vele Isten odafönt,ne ragyogjon rajta napsugár!
5 Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka,lakozzék rajta felhő,nappal is sötétség tegye rémessé!
6 Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el!Ne kerüljön az év napjai közé,ne számítsák bele a hónapok számába!
7 Legyen az az éjszaka meddő,ne legyen akkor ujjongás!