18 akit ifjúságom óta apjaként neveltem,és anyám méhétől fogva vezettem,
19 ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan,és a szegénynek nincs takarója,
20 ha nem áldott engem, mert derekajuhaim gyapjától fölmelegedett,
21 ha az árva ellen kezet emeltem,mert láttam, hogy a kapubansegítségemre vannak,
22 akkor essék le vállam a lapockámról,törjön le tőből a karom!
23 Hiszen rettegtem Isten csapásától,és fenségét nem bírom elviselni.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem,és azt gondoltam, hogy csaka színaranyban bízhatom,