1 Betániában élt egy Lázár nevű férfi, aki megbetegedett. Volt két testvére, Márta és Mária.
2 Mária volt az, aki illatos olajjal kente meg az Urat, és a hajával törölte meg az Úr lábát.
3 Lázár nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, a barátod, akit szeretsz, beteg.”
4 Amikor Jézusnak átadták az üzenetet, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségét szolgálja. Ezáltal az Isten Fia fog dicsőséget kapni.”
5 Jézus valóban szerette Mártát, és nővérét Máriát, és Lázárt.
6 Amikor tehát Jézusnak megmondták, hogy Lázár beteg, még két napig ugyanazon a helyen maradt.
7 Azután ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába!”
8 Azok ezt válaszolták: „Mester, hiszen csak nemrégen volt, hogy meg akartak kövezni a zsidó vezetők, és újra oda akarsz menni?”
9 Jézus így válaszolt: „Ugye tizenkét óráig tart a nappal? Ezért aki nappal jár, az nem botlik meg, mert a világ világossága fénylik.
10 De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs ami világítson neki.”
11 Azután ezt mondta: „A barátunk, Lázár elaludt, de én odamegyek és felébresztem.”
12 A tanítványok ezt válaszolták: „Uram, ha alszik, akkor biztosan meggyógyul majd.”
13 Jézus Lázár haláláról beszélt, de a tanítványok úgy értették, hogy Lázár csak alszik.
14 Jézus ezért nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt.
15 De örülök, hogy nem voltam ott, mert számotokra így a jobb: hogy higgyetek bennem. Most azonban menjünk el hozzá!”
16 Ekkor Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk, és haljunk meg Jézussal együtt mi is!”
17 Amikor Jézus megérkezett Betániába, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
18 Mivel ez a falu csak három kilométerre volt Jeruzsálemtől,
19 sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük halála miatt.
20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt.
21 Mikor Márta Jézushoz ért, ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
22 Én azonban így is tudom, hogy bármit kérsz Istentől, ő megadja neked.”
23 Jézus ezt felelte: „A testvéred fel fog támadni.”
24 „Igen, tudom, hogy a feltámadás idején, az utolsó napon, ő is fel fog támadni” —válaszolta Márta.
25 Jézus azonban ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is él, ha már meghalt.
26 Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed ezt?”
27 Márta pedig így válaszolt: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie erre a világra.”
28 Miután ezt mondta, Márta elment, és félrehívta nővérét, Máriát. Mikor csak ketten voltak, szólt neki: „Itt van a Mester, és téged hív!”
29 Ekkor Mária, sietve Jézushoz ment,
30 aki még mindig a falu szélén volt, ahol Mártával találkozott.
31 A gyászolók, akik Máriához jöttek, hogy vigasztalják, látták, hogy Mária gyorsan felkel, és elindul. Azt hitték, hogy Lázár sírjához megy, hogy ott sírjon, ezért ők is utána mentek.
32 Amikor Mária Jézushoz ért, a lábához borult, és ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!”
33 Mária és a kísérői is sírtak. Amikor Jézus ezt látta, szelleme nyugtalan lett, és mélyen megindulva
34 kérdezte: „Hová temettétek Lázárt?”„Uram, gyere, és nézd meg!” — felelték.
35 Ekkor Jézus sírva fakadt.
36 Az emberek azt mondták: „Nézzétek, mennyire szerette Lázárt!”
37 Mások pedig ezt mondták: „Ha meg tudta gyógyítani a vakot, akkor Lázárt is megmenthette volna a haláltól.”
38 Jézus még mindig nagyon felindult volt, amikor odament a sírhoz, amely sziklába vájt üreg volt, a bejáratát pedig nagy kő zárta el.
39 „Hengerítsétek el a követ!” - mondta Jézus.Márta, a halott Lázár nővére közbeszólt: „De Uram, már biztosan rossz szaga van, hiszen négy napja, hogy meghalt!”
40 Jézus így válaszolt: „Emlékszel? Megígértem neked, ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!”
41 Ekkor elhengerítették a követ, Jézus, pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál!
42 Tudom, hogy te mindig meghallgatsz, de azok kedvéért mondom ezt, akik itt állnak. Azt akarom, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”
43 Ezután hangosan felkiáltott: „Lázár, gyere ki!”
44 Ekkor Lázár, aki halott volt, kijött a sziklába vágott sírkamrából. Keze és lába vászonlepedőkkel volt körültekerve, arcát, pedig kendő takarta.„Szabadítsátok ki a vásznakból, hadd menjen!” - mondta Jézus.
45 Ennek hatására sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik Máriát a sírhoz kísérték, és látták, amit Jézus tett.
46 Néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és nekik is elmondták, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt.
47 Emiatt a főpapok és a farizeusok összehívták a Főtanácsot. Amikor összegyűltek, ezt kérdezték egymástól: „Most mit tegyünk? Ez az ember tényleg sok csodát tesz!
48 Ha engedjük, hogy ezt folytassa, a végén mindenki hinni fog benne! Azután majd jönnek a rómaiak, lerombolják a Templomunkat és elpusztítják népünket!”
49 Akkor Kajafás, a Főtanács egyik tagja, aki abban az évben a főpap volt, ezt mondta: „Ti nem tudtok semmit!
50 Nem értitek, hogy jobb, ha csak egy ember hal meg a népért, mintha egész nemzetünk elpusztul?!”
51 De ezt nem magától mondta, hanem prófétált, mivel abban az évben ő volt a főpap. Ez a prófécia azt jelentette, hogy Jézusnak meg kell halnia a népéért.
52 De nem csak a zsidó népért, hanem Isten gyermekeiért is, akik az egész világon szerteszét mindenfelé élnek. Igen, meg kell halnia, hogy Istennek ezeket a szétszóródott gyermekeit összegyűjtse, és eggyé tegye.
53 Ettől a naptól kezdve a zsidó vezetők arra törekedtek, hogy Jézust megöljék.
54 Emiatt Jézus többé nem mutatkozott nyilvánosan a zsidók között. Tanítványaival együtt elvonult egy pusztához közeli városba, Efraimba.
55 Közeledett a zsidók nagy ünnepe, a pászka. Ezért vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy még az ünnep előtt elvégezzék a megtisztulási szertartást.
56 A Templom területén nagy tömeg gyűlt össze. Az emberek keresték Jézust, és egymástól kérdezgették: „Mit gondoltok? Talán nem is jön fel az ünnepre?”
57 A főpapok és a farizeusok pedig kiadták a parancsot, hogy ha valaki tudja, hol van Jézus, azonnal jelentse. Ugyanis le akarták tartóztatni őt.