1-2 Miután Jézus befejezte az imádkozást, tanítványaival együtt átment a Kidron-patak túlsó partjára, egy kertbe, ahol máskor is gyakran megfordultak. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki Jézust az ellenségei kezébe akarta adni.
3 Ezért vezette oda a csapatot, amelyben római katonák és templomőrök is voltak. Ez utóbbiakat a főpapok és a farizeusok küldték. Fáklyákat, lámpásokat és fegyvereket is vittek magukkal.
4 Jézus már előre tudta, hogy mi következik, ezért előlépett, és megkérdezte: „Kit kerestek?”
5 „A názáreti Jézust” — felelték.„Én vagyok” — mondta Jézus. Ott volt közöttük Júdás is, aki elárulta Jézust.
6 Amikor Jézus azt mondta: „Én vagyok”, azok mind hátratántorodtak, és a földre estek. Jézus ekkor ismét megkérdezte:
7 „Kit kerestek?”„A názáreti Jézust” — válaszolták.
8 Jézus ekkor azt mondta: „Már megmondtam nektek, hogy én vagyok az. Ha tehát csak engem kerestek, akkor őket hagyjátok békében elmenni!”
9 Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit ő előzőleg mondott: „Senki sem veszett el azok közül, akiket nekem adtál.”
10 Ekkor Simon Péter kirántotta a kardját, és rávágott a csapatból az egyikre, de csak a jobb fülét vágta le. Ez a férfi a főpap szolgája volt, Málkusnak hívták.
11 De Jézus rászólt Péterre: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Nem tudod, hogy ki kell innom azt a poharat, amelyet Atyám adott nekem?!”
12 Ekkor a római katonák, a parancsnokukkal és a zsidó templomőrökkel együtt letartóztatták és megkötözték Jézust.
13 Először Annáshoz vitték, aki Kajafás apósa volt. Abban az évben Kajafás volt a főpap.
14 Ő volt az, aki azt tanácsolta a zsidó vezetőknek, hogy jobb, ha egyetlen ember hal meg, mintha az egész nép elpusztul.
15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány jól ismerte a főpapot, ezért Jézussal együtt ő is bement a főpap palotájába.
16 De Péter kinn maradt az ajtónál. Később kijött az a másik tanítvány, szólt az ajtót őrző szolgálólánynak, és bevitte Pétert is.
17 Akkor ez a szolgálólány megkérdezte Pétert: „Ugye te is annak az embernek a tanítványa vagy?”„Nem, dehogy vagyok!” — tiltakozott Péter.
18 A szolgák és a templom őrei tüzet raktak az udvarban, körülállták, és melegedtek, mert hideg volt az éjszaka. Péter is ott állt köztük, és melegedett.
19 Eközben a főpap a tanítványairól és tanításairól kérdezte Jézust.
20 Ő így válaszolt: „Én mindig nyilvánosan tanítottam a zsinagógában és a Templomban, ahol a zsidók összegyűlnek. Semmit nem mondtam titokban.
21 Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallgatták tanításaimat! Ők tudják, mit mondtam!”
22 Akkor egy közelben álló őr az arcába csapott Jézusnak, és rákiáltott: „Hogy mersz így válaszolni a főpapnak?!”
23 Jézus így felelt: „Ha valami rosszat mondtam, bizonyítsd be! Ha pedig helyesen válaszoltam, akkor miért ütöttél meg?”
24 Ezután Annás megkötözve átküldte Jézust Kajafáshoz, a főpaphoz.
25 Eközben Simon Péter az udvarban, a tűznél melegedett. A többiek megszólították: „Ugye te is annak az embernek a tanítványa vagy?”De ő letagadta: „Dehogy vagyok!”
26 Ott volt a főpap egyik szolgája is, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét. Megkérdezte Pétertől: „Azt hiszem, láttalak téged vele együtt a kertben! Így van?”
27 De Péter újra letagadta, s ebben a pillanatban kukorékolt a kakas.
28 Mikor feljött a hajnal, Jézust átvezették Kajafás házából a római helytartó palotájába. A zsidók azonban nem akartak oda belépni, hogy ne váljanak tisztátalanná, és részt vehessenek az ünnepi pászkavacsorán.
29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: „Mivel vádoljátok?”
30 Ezt felelték: „Ez az ember bűnöző! Ha nem így volna, nem adtuk volna a kezedbe!”
31 Pilátus így válaszolt: „Vigyétek el, és ítéljétek el a ti saját Törvényetek szerint!”a zsidó vezetők így feleltek: „De a te törvényed tiltja, hogy mi valakit halálra ítéljünk!”
32 Így teljesedett be, amit Jézus előre megmondott: hogy milyen módon fog meghalni.
33 Ekkor Pilátus visszament a palotába, maga elé hozatta Jézust, és ezt kérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”
34 Jézus kérdéssel válaszolt: „Magadtól kérdezed ezt, vagy mások mondták rólam?”
35 Pilátus így válaszolt: „Nem vagyok én zsidó! Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?”
36 Jézus így felelt: „Az én királyságom nem ehhez a világhoz tartozik. Ha ehhez tartozna, a szolgáim harcolnának értem, hogy ne adjanak át a zsidó vezetőknek. De királyságom nem ebből a világból való.”
37 Pilátus azt kérdezte: „Szóval mégis király vagy?”Jézus válaszolt: „Igen, jól mondod, az vagyok. Én azért születtem, és jöttem erre a világra, hogy az igazságról tanúskodjak. Aki az igazsághoz tartozik, az hallgat a szavamra.”
38 Pilátus ezt kérdezte: „Mi az igazság?” — ezzel újra kiment a zsidó vezetőkhöz, és ezt mondta nekik: „Nem találok benne semmi bűnt, amiért elítélhetném.
39 De a szokás szerint egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért a pászka ünnepén. Akarjátok-e, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”
40 Erre azok kiabálni kezdtek: „Nem, ne őt, hanem Barabbást engedd szabadon!” Ez a Barabbás pedig rablógyilkos volt.