1 Volt a farizeusok között egy ember, akit Nikodémusnak hívtak. A zsidók egyik vezetője volt.
2 Egyik éjjel eljött Jézushoz, és azt mondta neki: „Mester, biztosan tudjuk, hogy téged Isten küldött, hogy tanítsál. Ilyen csodákat, amelyeket te teszel, csak akkor tehet valaki, ha Isten van vele.”
3 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.”
4 Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet valaki újra, ha már megöregedett? Hiszen nem mehet vissza anyja testébe, hogy másodszor is megszülessen!”
5 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, aki nem születik újra víz és Szent Szellem által, az nem mehet be Isten Királyságába.
6 Ami testből született, az testi természetű, ami pedig a Szent Szellemtől született, az szellemi természetű.
7 Ne csodálkozz, hogy azt mondtam: újra kell születnetek!
8 A szél arra fúj, amerre akar. Hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és merre tart. Mindenki, aki a Szent Szellemtől született, hasonló természetű.”
9 Nikodémus megkérdezte: „Hogy lehet ez?”
10 „Te Izráel népének tanítója vagy, és mégsem érted?!
11 Igazán mondom neked, mi arról beszélünk, amit jól ismerünk. Olyan dolgokról beszélünk, amit magunk láttunk. De ti mégsem fogadjátok el, hogy amiről tanúskodunk, az igaz.
12 Eddig földi dolgokról beszéltem nektek, de ezeket sem hittétek el. Akkor hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek?
13 Senki sem ment fel a Mennybe, csak az, aki a Mennyből jött le: az Emberfia.
14 Ahogyan Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában,, úgy kell az Emberfiát is felemelni,
15 hogy aki hisz benne, az örökké éljen.
16 Mert Isten annyira szerette az embereket, hogy odaadta az egyetlen Fiát értük! Azért tette ezt, hogy aki hisz a Fiában, annak ne kelljen végleg elpusztulnia, hanem örökké éljen.
17 Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket! Azért küldte, hogy rajta keresztül megmentse őket.
18 Aki hisz a Fiúban, azt nem ítélik el. De aki nem hisz benne, az máris ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyetlen Fiában.
19 Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de azok jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonosz dolgokat gondoltak és tettek.
20 Ugyanis akik gonosz dolgokat tesznek, mind gyűlölik a világosságot. Ezek nem jönnek ki a világosságra, nehogy gonosz tetteik lelepleződjenek, és mindenki számára láthatók legyenek.
21 Aki viszont az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra. A világosság pedig nyilvánvalóan megmutatja, hogy ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.”
22 Jézus ezután tanítványaival együtt Júdeába ment. Ott maradt velük, és bemerítette az embereket.
23 János pedig Szálim közelében, Ainonnál merítette be az embereket, mert ott bőven volt víz. Sokan jöttek Jánoshoz, és bemerítkeztek.
24 Jánost ugyanis ekkor még nem zárták börtönbe.
25 Egyszer János néhány tanítványa vitatkozásba keveredett valakivel, aki a zsidó vallási hagyományokat követte. A bemerítkezésről és a megtisztulás szertartásáról vitatkoztak.
26 Végül odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, emlékszel arra a férfira, aki veled volt a Jordánon túl, és akiről te tanúskodtál? Most ő is bemerít, és csak úgy tódul hozzá mindenki!”
27 János így válaszolt: „Az ember a saját erejéből semmire sem jut. Csak azt érheti el, amit Isten ad neki ajándékba.
28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy világosan megmondtam: nem én vagyok a Krisztus! Engem Isten azért küldött, hogy Krisztus előtt járjak, és utat készítsek neki.
29 Az a vőlegény, akinek menyasszonya van! A vőlegény barátja csak vár és figyel, hogy mikor hallja meg a közeledő vőlegény hangját. Mennyire örül, amikor meghallja! Most én is így örülök: boldog vagyok, hogy ő megérkezett!
30 Neki ettől fogva egyre feljebb és feljebb kell emelkednie! Ami pedig engem illet, én egyre kevésbé leszek fontos.”
31 „Ő a Mennyből, Istentől jött, ezért mindenkinél hatalmasabb. Aki a földről származik, az a földhöz tartozik, és földi dolgokról beszél. Ő azonban a Mennyből, Istentől jött, és mindenkinél hatalmasabb!
32 Ő arról beszél, amit maga látott és hallott, az emberek mégsem fogadják el, amit mond.
33 Azok, akik elfogadják, hogy amit mond, az igaz: vagyis hisznek neki, ezzel maguk is bizonyítják, hogy Isten megbízható, és igazat mond.
34 Mert akit Isten küldött, az valóban Isten szavait és személyes üzenetét mondja mindenkinek. Hiszen neki Isten a Szent Szellemet korlátozás nélkül adja.
35 Az Atya szereti a Fiút, és minden hatalmat a kezébe adott.
36 Aki hisz a Fiúban, az örökké él. De aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem kap örök életet, hanem Isten haragja alatt marad.”