23 János pedig Szálim közelében, Ainonnál merítette be az embereket, mert ott bőven volt víz. Sokan jöttek Jánoshoz, és bemerítkeztek.
24 Jánost ugyanis ekkor még nem zárták börtönbe.
25 Egyszer János néhány tanítványa vitatkozásba keveredett valakivel, aki a zsidó vallási hagyományokat követte. A bemerítkezésről és a megtisztulás szertartásáról vitatkoztak.
26 Végül odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, emlékszel arra a férfira, aki veled volt a Jordánon túl, és akiről te tanúskodtál? Most ő is bemerít, és csak úgy tódul hozzá mindenki!”
27 János így válaszolt: „Az ember a saját erejéből semmire sem jut. Csak azt érheti el, amit Isten ad neki ajándékba.
28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy világosan megmondtam: nem én vagyok a Krisztus! Engem Isten azért küldött, hogy Krisztus előtt járjak, és utat készítsek neki.
29 Az a vőlegény, akinek menyasszonya van! A vőlegény barátja csak vár és figyel, hogy mikor hallja meg a közeledő vőlegény hangját. Mennyire örül, amikor meghallja! Most én is így örülök: boldog vagyok, hogy ő megérkezett!