25 Egyszer János néhány tanítványa vitatkozásba keveredett valakivel, aki a zsidó vallási hagyományokat követte. A bemerítkezésről és a megtisztulás szertartásáról vitatkoztak.
26 Végül odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, emlékszel arra a férfira, aki veled volt a Jordánon túl, és akiről te tanúskodtál? Most ő is bemerít, és csak úgy tódul hozzá mindenki!”
27 János így válaszolt: „Az ember a saját erejéből semmire sem jut. Csak azt érheti el, amit Isten ad neki ajándékba.
28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy világosan megmondtam: nem én vagyok a Krisztus! Engem Isten azért küldött, hogy Krisztus előtt járjak, és utat készítsek neki.
29 Az a vőlegény, akinek menyasszonya van! A vőlegény barátja csak vár és figyel, hogy mikor hallja meg a közeledő vőlegény hangját. Mennyire örül, amikor meghallja! Most én is így örülök: boldog vagyok, hogy ő megérkezett!
30 Neki ettől fogva egyre feljebb és feljebb kell emelkednie! Ami pedig engem illet, én egyre kevésbé leszek fontos.”
31 „Ő a Mennyből, Istentől jött, ezért mindenkinél hatalmasabb. Aki a földről származik, az a földhöz tartozik, és földi dolgokról beszél. Ő azonban a Mennyből, Istentől jött, és mindenkinél hatalmasabb!