1 Fenyegető jövendölés Babilon ellen:Ahogyan a szélviharoktörnek elő dél felől,úgy közeledik a síkság felől,a félelmetes földről.
2 Szörnyű látomásbanez jutott tudtomra:Csal a csaló, pusztít a pusztító!Vonulj ellene, Élám,ostromold, Média!Minden sóhajtozásnak véget vetek.
3 Ezért görcsös fájdalomfogja el derekamat,olyan kínok gyötörnek,mint a vajúdó nő kínjai;megzavarodom attól, amit hallok,megrémülök attól, amit látok.
4 Háborog a szívem,reszketés fogott el.Az eddig áhított alkonyatrettenetes lett nekem.
5 Terítik az asztalt,rendezik a szőnyegeket, folyik az eszem-iszom.Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot!
6 Mert ezt mondta nekem az Úr:Menj, állíts őrszemet;amit lát, jelentse!
7 És ha harci kocsik menetét látná,elébük két-két ló befogva,szamarak menetét, tevék menetét,erősen figyeljen, nagyon figyelmesen!
8 Az őrszem felordított, akár egy oroszlán:Uram, őrhelyemen állok mindennap,őrségen állok minden éjjel!
9 Jönnek már! Emberek menete,harci kocsik, elébük két-két ló befogva!Akkor megszólalt, és ezt mondta:Elesett, elesett Babilon!Minden istenszobraa földön hever összetörve!
10 Ó, agyoncsépelt és megtiport népem!Amit a Seregek Urától,Izráel Istenétől hallottam,azt jelentettem nektek.
11 Fenyegető jövendölés Dúmá ellen:Kiáltást hallok Széírből:Őrálló, meddig tart még az éjszaka,őrálló, meddig tart még az éjjel?
12 Közeleg a reggel, de még éjjel van– felelt az őrálló.Kérdezhettek, de inkább akkor,ha majd visszajöttök.
13 Fenyegető jövendölés Arábia ellen:Arábia bozótjaibantöltsétek az éjszakát,Dedán karavánjai!
14 Hozzatok vizet a szomjazónak,Témá földjének lakói,és adjatok kenyeret a menekülőknek!
15 Mert fegyver elől menekültek el,kivont kard elől,kifeszített íj előlés súlyos harcból.
16 Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy esztendő múlva, amely lassan és keservesen telik, akár a napszámosoknak, vége lesz Kédár minden dicsőségének,
17 és alig marad meg néhány a kédári hősök íjaiból – Izráel Istene, az Úr ígéri ezt!