1 Ki jön ott Edómból,vérvörös ruhában Bocrából,pompás öltözetben,erőteljes léptekkel?– Én, aki igazat beszélek,és van erőm a szabadításhoz!
2 – Miért vörös az öltözeted,miért olyan a ruhád,mint azé, aki borsajtóban tapos?
3 – A sajtóban egyedül tapostam,a népek közül senki sem volt velem.Tapostam őket haragomban,tiportam őket felindulásomban.Levük a ruhámra fröccsent,egész öltözetemet beszennyeztem.
4 Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját,eljött a megtorlás esztendeje.
5 Körbenéztem, de nem volt, aki segítene,és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson.Saját karom segített hát engem,saját felindulásom támogatott.
6 Népeket tapostam el haragomban,szétzúztam őket felindulásomban,és levüket kiontottam a földre.
7 Az Úr hűségét magasztalom,az Úr dicső tetteit:mindazt, amit értünk tett az Úr,jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt,mert irgalmasan bánt velünk,nagyon hűségesen.
8 Mert ezt mondta:Mégiscsak az én népem ez,fiaim, akik nem fognak rászedni.Ezért szabadította ki őket
9 minden nyomorúságukból.Nem követ vagy angyal,hanem ő maga szabadította meg őket:szeretetével és könyörületévelő váltotta meg őket.Felkarolta és hordozta őketősidőktől fogva.
10 Ők azonban engedetlenek voltak,és megszomorították szent lelkét.Ezért ellenségükké vált,és harcba szállt ellenük.
11 De visszaemlékezett népea régi időkre, Mózesre:Hol van, aki a tengerből kihoztanyájának pásztorát?Hol van, aki belé öntötte szent lelkét?
12 Hol van, aki dicső karjávalmegragadta Mózes jobb kezét?Kettéhasította előttük a vizet,örök nevet szerezve magának.
13 Átvezette őket a mélységes vizeken,mint egy lovat a pusztán,még csak meg sem botlottak.
14 Mint mikor a jószágpihenni tér a völgybe,úgy pihentette meg őket az Úr lelke.Így terelgetted népedet,dicső nevet szerezve magadnak.
15 Tekints le az égből,nézz le szent és dicső hajlékodból:Hol van féltő szereteted és hatalmad?Szánalmadat, irgalmadatmiért vonod meg tőlünk?
16 Hiszen te vagy a mi atyánk,Ábrahám nem ismer bennünket,Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk,ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.
17 Miért engeded, Uram,hogy letévedjünk utaidról?Miért engeded, hogy a szívünkkemény legyen, és ne féljen téged?Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz,a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod!
18 Kis időre elfoglaltákszent néped birtokát,szentélyedet ellenségeink taposták.
19 Olyanok lettünk, mintha sohasemuralkodtál volna rajtunk,mintha nem róladneveztek volna el minket.Bárcsak szétszakítanád az eget,és leszállnál,hogy meginogjanak előtted a hegyek!