1 Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot.
2 Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült.
3 Ezt harsogták egymásnak felváltva:Szent, szent, szent a Seregek Ura,dicsősége betölti az egész földet!
4 A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.
5 Ekkor megszólaltam:Jaj nekem! Elvesztem,mert tisztátalan ajkú vagyok,és tisztátalan ajkú nép között lakom.Hiszen a Királyt, a Seregek Urátlátták szemeim!
6 Ekkor odarepült hozzám egy szeráf,kezében parázs volt,amelyet fogóval vett le az oltárról.
7 Számhoz érintette, és ezt mondta:Íme, ez megérintette ajkadat,bűnöd el van véve,vétked meg van bocsátva.
8 Majd az Úr szavát hallottam,amint ezt kérdezi:Kit küldjek el,ki lesz a követünk?Én ezt mondtam:Itt vagyok, engem küldj!
9 Ő így felelt: Menj,és mondd meg ennek a népnek:Hallván halljatok, de ne értsetek,látván lássatok, de ne ismerjetek!
10 Tedd kövérré e nép szívét,tedd süketté a fülét,és kösd be a szemét,hogy szemével ne lásson,fülével ne halljon,szívével ne értsen,és megtérve meg ne gyógyuljon.
11 Megkérdeztem:Meddig tart ez, Uram?Ő így felelt: Míg el nem pusztulnakés lakatlanok nem lesznek a városok,a házak elhagyatottá nem lesznek,a föld pedig pusztává nem válik.
12 Eltávolítja az Úr az embert,és nagyon elhagyott lesz az ország.
13 Ha megmarad belőle egy tized,azt is újból pusztulás éri,ahogy a csernek vagy a tölgyneka kivágás után lelegelik az új hajtásait.De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!