1 Jaj azoknak,akik Egyiptomba mennek segítségért,akik lovakban reménykednek!A harci kocsik tömegében bíznak,és az abba fogott lovak nagy erejében;de nem tekintenek Izráel Szentjére,nem folyamodnak az Úrhoz.
2 De ő is bölcs, és veszedelmet hoz,nem másítja meg szavát,hanem rátámad a gonoszok házára,és azokra, akik segítséget ígértek a gonosztevőknek.
3 Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten!Lova is csak test, nem pedig lélek!Ha kinyújtja kezét az Úr,elbukik a segítő,és elesik, akinek segített:mindnyájan együtt pusztulnak el.
4 Mert ezt mondta nekem az Úr:Ahogyan morog az oroszlán,az erős, fiatal hím a zsákmánya fölött,ha összegyűl is ellenevalamennyi pásztor,és nem retten meg kiáltozásuktól,nem hunyászkodik meg a lármától, amit csapnak:úgy száll le a Seregek Ura,hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért.
5 Mint repdeső madársereg,úgy oltalmazzaa Seregek Ura Jeruzsálemet:oltalmazza és megmenti,megvédi és megtartja.
6 Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze távolodtatok, Izráel fiai!
7 Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kezeitekkel készítettetek.
8 Elbukik Asszíria,de nem férfiak kardjától,nem emberek kardja pusztítja el.Menekülnie kell a kard elől,ifjainak pedig kényszermunkára kell menniük.
9 Kőszála riadtan menekül,vezérei rettegvehagyják el a zászlót.Így szól az Úr, kinek tüze a Sionon,kemencéje Jeruzsálemben van.