1 Uram, te vagy Istenem!Magasztallak, dicsérem neved,mert csodákat vittél véghez,ősrégi terveket, való igazságot.
2 Mert kőhalommá tetted a várost,az erődített várat romhalmazzá;a bitorlók palotája nem lesz város,soha többé föl nem épül!
3 Ezért tisztel téged az erős nép,téged fél a hatalmas nemzetek városa.
4 Mert erős vára vagy a nincstelennek,erős vára a szegényneka nyomorúságban,oltalom a zivatarban,árnyék a hőségben –mert a hatalmaskodók dühe olyan,mint a kőfalra zúduló zivatar,
5 mint hőség a szikkadt földön.De te megalázod a harsány bitorlókat,mint a felhő árnyéka a hőséget,elnyomod a hatalmaskodók énekét.
6 Készít majd a Seregek Uraezen a hegyen minden népneklakomát zsíros falatokból,lakomát újborral,zsíros, velős falatokkal,letisztult újborral.
7 Ezen a hegyen leveszi a leplet,amely ráborult minden népre,és a takarót, amely betakartminden nemzetet.
8 Véget vet a halálnak örökre!Az én Uram, az Úrletörli a könnyet minden arcról,leveszi népéről a gyalázatotmindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr!
9 Ezt mondják majd azon a napon:Itt van a mi Istenünk,benne reménykedtünk,és ő megszabadított minket!Itt van az Úr,benne reménykedtünk,vigadjunk és örüljünk szabadításának!
10 Mert az Úr keze nyugszikezen a hegyen.Móábot pedig eltapossák lakóhelyén,ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák.
11 Széttárja benne kezeit,ahogyan széttárja az úszó, ha úszik.De az Úr megalázza gőgjét,hiába csapkod a kezével.
12 Kőfalakkal megerősített fellegváradatledönti, lerombolja,ízzé-porrá zúzza.