1 Nem hallgathatok Sion miatt,nem nyughatom Jeruzsálem miatt,míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény,és szabadulása, mint az égő fáklya.
2 Látni fogják igazságodat a népek,dicsőségedet az összes király.Új neveden szólítanak téged,amelyet az Úr maga ad majd neked.
3 Ékes korona leszel az Úr kezében,királyi fejdísz Istened tenyerén.
4 Nem mondanak többé elhagyottnak,országodat sem mondják pusztaságnak,hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem,országodat pedig úgy, hogy férjnél van.Mert gyönyörködik majd benned az Úr,és országodnak ő lesz a férje.
5 Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont,úgy vesz el téged, aki felépít;ahogy a vőlegény örül menyasszonyának,úgy örül majd neked Istened.
6 Falaidra, Jeruzsálem,őröket állítottam. Soha ne hallgassanak,se nappal, se éjjel!Ti, akik az Urat emlékeztetitek,ne legyetek némák!
7 Ne engedjétek, hogy néma maradjon,amíg helyre nem állítjaés dicséretre méltóvá nem tesziJeruzsálemet a földön.
8 Az Úr esküre emeltejobb kezét, erős karját:Nem adom többé gabonádateledelül ellenségeidnek.Nem isszák többé idegenek mustodat,amelyért te fáradoztál,
9 hanem azok élvezik, akik betakarítják,és dicsérik az Urat,azok isszák meg szent udvaraimban,akik leszüretelik.
10 Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon,építsetek utat a népnek!Töltsétek, töltsétek föl az országutat,hányjátok le róla a köveket,állítsatok útjelzőket a népek között!
11 Hírül adta az Úr a föld határáig:Mondjátok meg Sion leányának:Jön már Szabadítód!Vele jön szerzeménye,előtte jön, amiért fáradozott.
12 Szent népnek nevezik őket,az Úr megváltottainak,téged pedig sokat látogatott városnak hívnak,nem pedig elhagyatottnak!