1 Hallgassatok rám,akik igazságra törekedtek,és az Urat keresitek!Tekintsetek a kősziklára,melyből kivágattatok,és a kút üregére,melyből kiásattatok!
2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra,és Sárára, aki szült benneteket!Csak egymaga volt, amikor elhívtam,de megáldottam és megszaporítottam.
3 Bizony, megvigasztalja Siont az Úr,minden romot megvigasztal benne.Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden,kopár földjét, mint az Úr kertje.Boldog örvendezés hangzik majd benne,magasztalás és hangos zsoltárének.
4 Figyeljetek rám, ti, népek,hallgassatok rám, ti, nemzetek!Mert tanítás származik tőlem,és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.
5 Közel van igazságom,jön már szabadításom,és karommal népeket ítélek.Bennem reménykednek a szigetek,szabadulásukat az én karomtól várják.
6 Emeljétek szemeteket az égre,tekintsetek le a földre,mert az ég szétfoszlik, mint a füst,és a föld szétmállik, mint a ruha,lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek.De az én szabadításomörökre megmarad,és igazságom nem rendül meg.
7 Hallgassatok rám,akik ismeritek az igazságot,népem, mely szívébe zárta tanításomat!Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,szitkozódásuktól meg ne rettenjetek!
8 Mert úgy járnak, mint a ruha,melyet megrág a moly,mint a gyapjú, melyet megrág a féreg.De az én igazságom örökre megmarad,és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
9 Ébredj, ébredj, szedd össze erődet,ó, Úrnak karja!Ébredj, mint hajdanában,az ősrégi nemzedékek idején!Hiszen te vágtad ketté Rahabot,te döfted le a tengeri szörnyet!
10 Te szárítottad ki a tengert,a nagy mélység vizeit,te készítettél utat a tenger fenekén,hogy átkelhessenek rajta a megváltottak!
11 Így fognak visszatérniazok, akiket az Úr kiváltott,és ujjongva vonulnak a Sionra.Öröm koszorúzza fejüket örökre,boldog örömben lesz részük,a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
12 Én, én vagyok a vigasztalótok!Miért félsz a halandótól,az olyan embertől, aki a fű sorsára jut?
13 Elfelejtetted alkotódat, az Urat,aki az eget kifeszítette,és alapot vetett a földnek?Miért rettegsz szüntelen, mindennapaz elnyomó izzó haragjától,mellyel el akar pusztítani?De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!
14 Hamarosan megszabadul a megkötözött,nem hal meg, nem kerül a sírba,nem fogy el a kenyere.
15 Mert én, az Úr vagyok a te Istened,aki fölriasztom a tengert,hogy zúgnak hullámai.Seregek Ura a nevem!
16 Igéimet adom a szádba,és kezem árnyékával takarlak be,amikor újra kifeszítem az eget,és alapot vetek a földnek,Sionnak pedig ezt mondom:Az én népem vagy!
17 Ébredj már, ébredj már,kelj föl, Jeruzsálem!Kiittad már a harag poharát,melyet az Úr keze tartott eléd,az öblös poharat, amelytől tántorogsz,kiittad, kiürítetted.
18 Fiai közül, akiket szült,senki sem nyújthat támaszt most neki;fiai közül, akiket fölnevelt,senki sem foghatja a kezét.
19 Két dolog történt veled,s még csak nem is szánnak:pusztulás és összeomlás,éhínség és fegyver.Ki vigasztalhatna meg téged?
20 Fiaid aléltan feküdtekminden utcasarkon,mint antilop a hálóban,betelt rajtuk az Úr haragja,Istened dorgáló szava.
21 Ezért halld meg ezt, te szegény,aki részeg vagy, de nem bortól:
22 Ezt mondja Urad, az Úr,Istened, aki népéért perel:Kivettem már kezedből a poharat,melytől tántorogsz,nem kell tovább innodharagom öblös poharából.
23 Kínzóid kezébe adom azt,akik ezt mondták neked:Hajolj le, hadd tapossunk rajtad!Te pedig olyanná tettedhátadat, mint a föld,mint az utca, amelyen taposnak.