11 Uram, fölemelted kezedet,de nem látják.Majd meglátják, hogy féltőn szeretednépedet, és megszégyenülnek:tűz emészti meg ellenségeidet.
12 Uram, te szerzel nekünk békességet,hiszen mindent te tettél,ami velünk történt.
13 Urunk, Istenünk,más urak voltak a gazdáink, nem te,de csak a te nevedet dicsérjük.
14 A halottak nem kelnek életre,az árnyak nem támadnak föl.Ezért mikor megbüntettedés kiirtottad őket,még az emlékezetüket is eltörölted!
15 Megszaporítottad e népet, Uram,megszaporítottad e népet,megdicsőítetted magad,mindenfelé kiterjesztettedaz ország határait.
16 Uram, a nyomorúságbantéged kerestek,hozzád kiáltottak szüntelen,amikor fenyítetted őket.
17 Olyanok voltunk előtted, Uram,mint a terhes asszony,amikor szülni kezd:amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában.