1 Összerogyott Bél, leroskadt Nebó,teherhordó állatokrarakták szobraikat;amiket eddig ti hordoztatok,most fáradt állatokra kerülnek teherként.
2 Ám azok sem tudják menteni a terhet,leroskadnak, összerogynak mind;a bálványok maguk is fogságba kerülnek.
3 Hallgass rám, Jákób háza,és Izráel házának egész maradéka,ti, akiket születésetek óta hordozok,világra jöveteletek óta viszlek:
4 Vénségetekig ugyanaz maradok,ősz korotokig én hordozlak!Én alkottalak, én viszlek,én hordozlak, én mentelek meg.
5 Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem,kivel mérhetnétek össze,kivel vethetnétek egybe,akihez tényleg hasonlítanék?
6 Kiöntik az aranyat az erszényből,kimérik az ezüstöt a mérlegen.Ötvöst fogadnak,hogy istent készítsen belőle,és leborulva azt imádhassák.
7 Vállukra veszik, úgy hordozzák:ha helyére teszik, ott áll,el nem mozdul helyéről.Ha segítségért kiáltanak hozzá, nem válaszol,nem menti meg őket a nyomorúságból.