14 De Sion ezt mondta:Elhagyott engem az Úr,megfeledkezett rólam az én Uram!
15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,nem könyörül-e méhe gyermekén?De ha ő meg is feledkeznék,én akkor sem feledkezem meg rólad!
16 Íme, a tenyerembe véstelek be,szüntelenül előttem vannak falaid.
17 Fiaid hozzád sietnek,pusztítóid és rombolóid pedigkivonulnak belőled.
18 Emeld föl a tekintetedet, és nézz körül:mindnyájan összegyűltek, eljönnek hozzád.Életemre mondom – így szól az Úr –,hogy ékszerként veszed föl valamennyit,magadra aggatod őket,akár egy menyasszony!
19 Feldúlt országod pusztán heverő romjaimég szűkek lesznek az ott lakóknak,mert eltávoznak pusztítóid.
20 Majd mondják még neked gyermekeid,akiktől meg voltál fosztva:Szűk nekem ez a hely,menj odébb, hadd telepedjek ide én is!