20 Majd mondják még neked gyermekeid,akiktől meg voltál fosztva:Szűk nekem ez a hely,menj odébb, hadd telepedjek ide én is!
21 Így töprengesz akkor majd magadban:Ki szülte ezeket?Hiszen én gyermektelenés meddő voltam,fogságban éltem, száműzötten.Ki nevelte ezeket?Hiszen én egyedül maradtam:honnan valók hát ezek?
22 Ezt mondja az én Uram, az Úr:Intek kezemmel a népeknek,jelt adok a nemzeteknek,és ölben hozzák haza fiaidat,leányaidat pedig vállukra emelve.
23 Királyok lesznek a gondviselőid,főrangú feleségeik a dajkáid.Földre borulnak előtted,és lábad porát nyaldossák.Akkor majd megtudod,hogy én vagyok az Úr,és nem vallanak szégyent,akik bennem bíznak.
24 El tudod-e venni a zsákmányt a harcostól,elszökhetnek-e az erőstől a foglyok?
25 Igen! – ezt mondja az Úr.A harcostól is el lehet venni a foglyokat,és az erőstől iselszökhet a zsákmány.Perlőiddel én fogok perelni,és fiaidat megszabadítom.
26 Elnyomóiddal megetetemsaját húsukat,megrészegednek saját vérüktől,mint az édes bortól.Akkor majd megtudja minden ember,hogy én, az Úr vagyoka te szabadítód, és a te megváltódJákób Erőssége.