9 Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki!A sötétségben levőknek:Gyertek a napvilágra!Útközben lesz mit enniük,még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.
10 Nem éheznek és nem szomjaznak majd,nem bántja őket a nap heve,mert az terelgeti őket,aki könyörült rajtuk,az vezeti őket forrásvizekhez.
11 Utat készítek a hegyeken át,és feltöltik majd az országutakat.
12 Ezek itt messze földről jönnek,azok észak és nyugat felől,amazok meg Színím földjéről!
13 Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,ujjongásba törjetek ki, hegyek!Mert megvigasztalja népét az Úr,és megkönyörül az elesetteken.
14 De Sion ezt mondta:Elhagyott engem az Úr,megfeledkezett rólam az én Uram!
15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,nem könyörül-e méhe gyermekén?De ha ő meg is feledkeznék,én akkor sem feledkezem meg rólad!