1 Dalt éneklek kedvesemről,szerelmesem szőlőjéről.Szőlője volt kedvesemnekkövér hegyoldalon.
2 Fölásta és megtisztította a kövektől,beültette nemes vesszővel.Közepére tornyot emelt,sajtót is vágatott benne.Várta, hogy jó szőlőt teremjen,de az vadszőlőt termett!
3 Most azért, Jeruzsálem lakóiés Júda férfiai,tegyetek igazságotköztem és a szőlőm között!
4 Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni,amit meg nem tettem?Azt vártam, hogy jó szőlőt terem majd,miért termett mégis vadszőlőt?
5 Megmondom én nektek,most mit teszek szőlőmmel:kerítését lerombolom, hogy lelegeljék,kőfalát kidöntöm, hogy összetiporják!
6 Hagyom, hogy elvaduljon:nem metszik, nem kapálják,fölveri a tövis és a gaz.Megparancsolom a felhőknek is,hogy ne adjanak rá esőt!
7 A Seregek Urának szőlője:Izráelnek háza,és gyönyörű ültetvénye:Júda férfiai.Törvényességre várt,és lett önkényesség,igazságra várt,és lett kiáltó gazság!