13 Átvezette őket a mélységes vizeken,mint egy lovat a pusztán,még csak meg sem botlottak.
14 Mint mikor a jószágpihenni tér a völgybe,úgy pihentette meg őket az Úr lelke.Így terelgetted népedet,dicső nevet szerezve magadnak.
15 Tekints le az égből,nézz le szent és dicső hajlékodból:Hol van féltő szereteted és hatalmad?Szánalmadat, irgalmadatmiért vonod meg tőlünk?
16 Hiszen te vagy a mi atyánk,Ábrahám nem ismer bennünket,Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk,ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.
17 Miért engeded, Uram,hogy letévedjünk utaidról?Miért engeded, hogy a szívünkkemény legyen, és ne féljen téged?Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz,a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod!
18 Kis időre elfoglaltákszent néped birtokát,szentélyedet ellenségeink taposták.
19 Olyanok lettünk, mintha sohasemuralkodtál volna rajtunk,mintha nem róladneveztek volna el minket.Bárcsak szétszakítanád az eget,és leszállnál,hogy meginogjanak előtted a hegyek!