2 ha majd váratlanulfélelmetes dolgokat művelsz:ha majd leszállsz, hogy meginogjanak előtted a hegyek.
3 Soha senki sem hallotta,fülébe nem jutott,szemével nem látta,hogy volna isten rajtad kívül,aki ilyet tenne a benne bízókért.
4 Örömmel fogadod az örvendezőt,mert igazak tettei,utaidon jár, és rád gondol.De te megharagudtál, mert vétkeztünk.Régóta így vagyunk,bárcsak megszabadulnánk!
5 Mindnyájan olyanok lettünk,mint a tisztátalanok,minden igazságunk olyan,mint a szennyes ruha.Elhervadunk mindnyájan,mint a falevél,bűneink elsodornak bennünket,mint a szél.
6 Nincs, aki nevedet segítségül hívná,aki buzgón ragaszkodnék hozzád.Elrejtetted orcádat előlünk,bűneink hatalmába adtál bennünket.
7 Uram, atyánk vagy te mégis!Mi vagyunk az agyag,te a mi formálónk,kezed alkotásai vagyunk mindannyian.
8 Uram, ne haragudj ennyire,ne emlékezz örökké bűneinkre!Tekints le ránk:mindannyian a te néped vagyunk!