Jób 10 RÚF

Jób kutatja szenvedése okát

1 Szívből megutáltam életem.Szabadjára engedem hát panaszom,hadd beszéljek keserű lélekkel!

2 Azt mondom Istennek:Ne tarts bűnösnek!Add tudtomra, miért perelsz velem!

3 Jó neked az, hogy sanyargatsz,hogy megveted kezed munkáját,a bűnösök terveinek pedig kedvezel?

4 Hát testi szemeid vannak neked,és annyit látsz te is, amennyit egy ember?

5 Olyanok napjaid, mint a halandóé?Olyanok éveid, mint az emberé?

6 Hiszen kutatod bűnömet,és keresed vétkemet,

7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös,de senki sem ment meg kezedből!

8 Kezed formált és alkotott engem,azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?

9 Emlékezz csak: úgy formáltál,mint egy agyagedényt,mégis újra porrá tennél?

10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet,és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?

11 Bőrbe és húsba öltöztettél,csontokkal és inakkal szőttél át.

12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg,és gondviselésed őrizte lelkemet.

13 De titokban már akkor elhatároztad,tudom, eleve ez volt a szándékod:

14 ha vétkezem, te számon tartod,bűnöm alól nem mentesz föl engem.

15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem!De ha igaz vagyok,akkor sem emelhetem föl fejem;állandó gyalázat a részem,folyton csak gyötrelmeket látok.

16 Ha mégis fölemelném,rám rontanál, akár egy oroszlán,és ellenem fordítanád csodás hatalmadat.

17 Kerítenél újabb tanúkat ellenem,bosszúságod pedig csak fokozódna:sorozatos támadásokat vezetnél ellenem.

18 Miért is hoztál ki anyám méhéből?Bár kimúltam volna,és szem ne látott volna!

19 Olyan lennék, mint aki nem is volt,akit az anyaméhből vittek a sírba!

20 Úgyis rövid az időm!Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem,egy kissé felvidulnék,

21 mielőtt elmegyek oda,ahonnan nem térhetek vissza:a sötétség és a homály országába,

22 a vaksötét országba,a homály sötétjébe,ahol nincs rend,és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.

fejezetek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42