1 Szívből megutáltam életem.Szabadjára engedem hát panaszom,hadd beszéljek keserű lélekkel!
2 Azt mondom Istennek:Ne tarts bűnösnek!Add tudtomra, miért perelsz velem!
3 Jó neked az, hogy sanyargatsz,hogy megveted kezed munkáját,a bűnösök terveinek pedig kedvezel?
4 Hát testi szemeid vannak neked,és annyit látsz te is, amennyit egy ember?
5 Olyanok napjaid, mint a halandóé?Olyanok éveid, mint az emberé?
6 Hiszen kutatod bűnömet,és keresed vétkemet,
7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös,de senki sem ment meg kezedből!
8 Kezed formált és alkotott engem,azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?
9 Emlékezz csak: úgy formáltál,mint egy agyagedényt,mégis újra porrá tennél?
10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet,és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?
11 Bőrbe és húsba öltöztettél,csontokkal és inakkal szőttél át.
12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg,és gondviselésed őrizte lelkemet.
13 De titokban már akkor elhatároztad,tudom, eleve ez volt a szándékod:
14 ha vétkezem, te számon tartod,bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem!De ha igaz vagyok,akkor sem emelhetem föl fejem;állandó gyalázat a részem,folyton csak gyötrelmeket látok.
16 Ha mégis fölemelném,rám rontanál, akár egy oroszlán,és ellenem fordítanád csodás hatalmadat.
17 Kerítenél újabb tanúkat ellenem,bosszúságod pedig csak fokozódna:sorozatos támadásokat vezetnél ellenem.
18 Miért is hoztál ki anyám méhéből?Bár kimúltam volna,és szem ne látott volna!
19 Olyan lennék, mint aki nem is volt,akit az anyaméhből vittek a sírba!
20 Úgyis rövid az időm!Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem,egy kissé felvidulnék,
21 mielőtt elmegyek oda,ahonnan nem térhetek vissza:a sötétség és a homály országába,
22 a vaksötét országba,a homály sötétjébe,ahol nincs rend,és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.