Jób 3 RÚF

Jób panasza

1 Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.

2 Megszólalt Jób, és ezt mondta:

3 Vesszen el a nap, amelyen születtem,az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!

4 Legyen sötét az a nap,ne törődjék vele Isten odafönt,ne ragyogjon rajta napsugár!

5 Sötétség és homály vegye birtokába,felhő lakjon rajta,nappal is sötétség tegye rémisztővé!

6 Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát!Ne kerüljön az év napjai közé,ne számítsák bele a hónapok számába!

7 Legyen az az éjszaka meddő,ne hallatsszon akkor örömujjongás!

8 Hozzanak rá rontást,akik meg tudnak átkozni egy napot,és képesek felingerelni a Leviatánt.

9 Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok,hiába várjon világosságra,ne lássa meg a hajnal sugarait,

10 mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!

11 Miért nem haltam meg,mikor megszülettem?Miért nem múltam ki,mikor anyám méhéből kijöttem?

12 Miért is vettek ölbe,és emlőkre, hogy szopjak?

13 Akkor most feküdnék, és élvezném a békét,aludhatnék, és nyugalmam volna

14 a föld királyaival és tanácsosaival,kik kőhalmokat építettek maguknak,

15 vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek,és ezüsttel töltötték meg házaikat.

16 Vagy miért nem ástak el,mint az elvetélt gyermeket,mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra?

17 Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága,megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.

18 A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak,nem hallják többé a hajcsárok hangját.

19 Egyforma ott nagy és kicsiny,a rabszolga is megszabadul urától.

20 Miért is ad a nyomorultnak világosságot,és életet annak, aki megkeseredett,

21 akik várják a halált, de hiába,pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,

22 akik örülnénekés úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt;

23 az útvesztőbe jutott embernek,aki elől Isten elzárt minden utat?

24 Mert mielőtt eszem, sóhajtozom,kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.

25 Mert amitől leginkább rettegtem, az szakadt rám,és amitől féltem, az ért utol engem.

26 Nem lelek pihenést, se csendességet;még meg sem nyugodhattam, és újra rám tör a remegés.

fejezetek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42