Jób 27 RÚF

Jób befejező beszédei: Védi ártatlanságát

1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

2 Az élő Istenre mondom,aki megfosztott igazamtól,és a Mindenhatóra,aki megkeserítette lelkemet,

3 hogy amíg csak lélegzem,és Isten lehelete van bennem,

4 nem szól ajkam álnokságot,nem mond nyelvem hamisságot.

5 Távol legyen tőlem,hogy igazat adjak nektek!Míg csak meg nem halok,nem engedek feddhetetlenségemből.

6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom,egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.

7 Úgy járjon ellenségem,mint a bűnös ember,és aki ellenem támad, mint az álnok.

8 Mert van-e reménye az elvetemültnek,ha véget vet neki Isten,és számon kéri tőle életét?

9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását,amikor végszükségbe kerül?

10 Lelheti-e örömét a Mindenhatóban?Segítségül hívhatja-ebármikor az Istent?

A gonoszok sorsa rosszra fordul

11 Hadd tanítsalak benneteketIsten hatalmáról!Nem tartom titokbana Mindenható tervét.

12 Hiszen mindnyájan látjátok!Miért beszéltek hát hiábavalóságot?

13 Ez jut a bűnös embernek Istentől,ilyen örökséget kapnakaz erőszakoskodók a Mindenhatótól:

14 Ha sok gyermeke lesz is,fegyver vár rájuk,a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik.

15 Maradékukat dögvész viszi sírba,özvegyei nem siratják őt.

16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel,mint a por,és úgy rakná egymásra ruháit,mint más a vályogtéglát:

17 összehordta, de az igazaköltik majd magukra,az ezüstön pedigaz ártatlanok osztoznak.

18 Háza, amelyet épített, mint a molyfészek,vagy mint a lombsátor,melyet a csősz készít.

19 Gazdagon fekszik le,de többé ezt nem teszi:mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije.

20 Rémület lepi meg, mint az árvíz,éjjel ragadja el a forgószél.

21 Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy,elragadja őt lakóhelyéről.

22 Dobálja kíméletlenül,futva menekül előle.

23 Összecsapják tenyerüket miatta,és fölszisszennek lakóhelyén.

fejezetek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42