Jób 41 RÚF

1 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik:már a puszta látványától is összeroskad.

2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje.Ki merne kiállni ellene?

3 Ki szállhat szembe vele úgy,hogy sértetlenül hagyná?Minden az övé az ég alatt.

4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai,mekkora az ereje, mily szép az alakja.

5 Ki tudná lehúzni a bőrét,ki merne benyúlni két fogsora közé?

6 Szájának kapuját ki merné kitárni?Fogai között a rémület lakik.

7 Büszkén sorakoznak pikkelyei,mintha szoros pecséttel volnának lezárva.

8 Egyik a másikhoz olyan közel van,hogy még a szél sem férkőzhet közéjük.

9 Egymáshoz tapadnak,egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul.

10 Tüsszentése fényt sugároz,szemei olyanok, akár a hajnalpír.

11 Szájából fáklyák jönnek elő,tüzes szikrák sziporkáznak.

12 Orrlyukaiból füst száll ki,mint valami gőzölgő forró üstből.

13 Lehelete lángra lobbantja a faszenet,szája lángokat lövell.

14 Nyakában erő lakik,rémülten futnak szét előle.

15 Testének alsó része is kemény,mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.

16 Szíve olyan kemény, mint a kő,kemény, mint az alsó malomkő.

17 Ha fölemelkedik,megriadnak még a hősök is,ijedtükben fejüket vesztik.

18 Ha el is találja a kard,nem árt neki,sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl.

19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát,a rezet, mint a korhadt fát.

20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg,pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.

21 Semmibe se veszi a dorongot,nevet a dárda suhogásán.

22 Hasán mintha éles cserepek lennének,mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.

23 Nyomában fortyog a mély víz,mint a fazékban,fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.

24 Csillogó ösvényt hagy maga után,mintha megőszült volna a mély víz.

25 Nincs a földön hozzá hasonló,úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen.

26 Szembenéz minden hatalmassal,ő a királya minden vadállatnak.

fejezetek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42