1 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik:már a puszta látványától is összeroskad.
2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje.Ki merne kiállni ellene?
3 Ki szállhat szembe vele úgy,hogy sértetlenül hagyná?Minden az övé az ég alatt.
4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai,mekkora az ereje, mily szép az alakja.
5 Ki tudná lehúzni a bőrét,ki merne benyúlni két fogsora közé?
6 Szájának kapuját ki merné kitárni?Fogai között a rémület lakik.
7 Büszkén sorakoznak pikkelyei,mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
8 Egyik a másikhoz olyan közel van,hogy még a szél sem férkőzhet közéjük.
9 Egymáshoz tapadnak,egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul.
10 Tüsszentése fényt sugároz,szemei olyanok, akár a hajnalpír.
11 Szájából fáklyák jönnek elő,tüzes szikrák sziporkáznak.
12 Orrlyukaiból füst száll ki,mint valami gőzölgő forró üstből.
13 Lehelete lángra lobbantja a faszenet,szája lángokat lövell.
14 Nyakában erő lakik,rémülten futnak szét előle.
15 Testének alsó része is kemény,mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.
16 Szíve olyan kemény, mint a kő,kemény, mint az alsó malomkő.
17 Ha fölemelkedik,megriadnak még a hősök is,ijedtükben fejüket vesztik.
18 Ha el is találja a kard,nem árt neki,sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl.
19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát,a rezet, mint a korhadt fát.
20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg,pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
21 Semmibe se veszi a dorongot,nevet a dárda suhogásán.
22 Hasán mintha éles cserepek lennének,mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
23 Nyomában fortyog a mély víz,mint a fazékban,fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
24 Csillogó ösvényt hagy maga után,mintha megőszült volna a mély víz.
25 Nincs a földön hozzá hasonló,úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen.
26 Szembenéz minden hatalmassal,ő a királya minden vadállatnak.