Jób 16 RÚF

Jób negyedik válasza: Ártatlanságának Isten a tanúja

1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Ilyesfélét eleget hallottam.Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!

3 Vége lesz-e már az üres beszédnek?Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz?

4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti,csak volnátok az én helyemben!Tudnék én is szép szavakat mondani nektek,csóválhatnám gúnyosan a fejemet.

5 Szavaimmal erősíthetnélek titeket,ajkaim részvétével nyugtatgatnálak.

6 Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam,de ha abbahagyom, akkor sem múlik el;

7 mostanra teljesen kimerített.Elpusztítottad egész családomat.

8 Megragadtál! Tanúvá lett,ellenem támadt, engem vádolelesett állapotom.

9 Haragja marcangolt és üldözött engem.Fogait csikorgatja ellenem,villogó szemekkel néz rám ellenségem.

10 Feltátották ellenem szájukat,gyalázkodva arcul vertek,együtt vonulnak ellenem.

11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak,és a bűnösök kezébe juttat.

12 Nyugalomban éltem, de ő összetört.Nyakon ragadott, és szétzúzott,céltáblának használt engem.

13 Mindenfelől záporoznak nyilai;felhasítja veséimet kíméletlenül,epémet kiontja a földre.

14 Rést rés után tör rajtam,és rám rohan, mint valami hős.

15 Varrott zsákruhát húztam a bőrömre,porba hajtottam büszkeségemet.

16 Arcom a sírástól kivörösödött,szempilláimon a halál árnyéka ül.

17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak,és imádságom tiszta.

18 Föld, ne fedd be véremet,ne némuljon el segélykiáltásom!

19 Most is van tanúm a mennyben,és kezesem fenn a magasságban.

20 Saját barátaim csúfolnak!Könnyek között tekintek Istenre,

21 hogy igazolja a férfiút Istennél,és az embert felebarátjával szemben.

22 Mert ez a néhány esztendő eltelik,és én nem térek vissza az ösvényről,amelyen elmegyek.

fejezetek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42