1 Bizony, megremeg ettől a szívem,és ki akar ugrani helyéből.
2 Hallgassátok figyelmesen mennydörgésétés a morajlást, amely szájából jön.
3 Az egész ég alatt szétterjeszti,villámfényét is a föld pereméig.
4 Utána mennydörgés bömböl,dörög fenséges hangon,szüntelenül hallatszik a hangja.
5 Csodás hangon mennydörög az Isten,és nagy tetteket visz véghez,amelyeket meg sem értünk.
6 Megparancsolja a hónak,hogy hulljon a földre,a záporesőnek és a felhőszakadásnak,hogy zuhogjon.
7 Minden emberi kezet lefog,hadd tudja meg mindenki,hogy most ő cselekszik!
8 A vadállat is rejtekébe húzódik,és búvóhelyén tanyázik.
9 Kamrájából előjön a szélvihar,Észak csillagzata felől a hideg.
10 Isten leheletétől jég támad,a víz felszíne jégpáncéllá válik.
11 Majd nedvességgel rakja meg a felhőt,és villámait szórják a fellegek.
12 Gomolyog az körös-körül,hogy az ő irányítása szerint megtegyemindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.
13 Egyszer büntetésül adja földjére,máskor meg szeretetből.
14 Figyelj csak ide, Jób!Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!
15 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten,hogy villámfénye ragyogjon a felhőn?
16 Tudod-e, miért lebegnek a fellegek,a Mindentudónak ezek a csodái?
17 Hogyan melegednek át ruháid,ha nyugton hagyja a déli szél a földet?
18 Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta,mely szilárd, mint az öntött tükör?
19 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki?Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.
20 Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem,továbbmondani, ha valaki szólt?
21 Még nem látják a napfényt,bár az ragyog a fellegek mögött,de szél támad, és kitisztul.
22 Észak felől aranyló szél támad,Isten körül félelmetes ragyogás.
23 A Mindenhatót nem tudjuk felfogni,hatalma és igazsága igen fenséges:az igazságot soha nem nyomja el.
24 Azért félik őt az emberek,mert rá sem néz azokra,akik bölcsnek tartják magukat.