1 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.
2 Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.
3 De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot.
4 Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.
5 De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.
6 Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta:Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek.Ezért hátrahúzódtam, és féltemelmondani nektek, amit tudok.
7 Azt gondoltam:beszéljenek a korosabbak,adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.
8 De csak a lélek az a halandóban,a Mindenható lehelete,ami értelmessé teszi.
9 Nem az idősek a bölcsek,és nem a vének értenek az ítélethez.
10 Ezért azt mondom, hallgass rám,hadd mondjam el én is, amit tudok.
11 Én kivártam, amíg beszéltetek,figyeltem, amíg okoskodtatok,amíg kerestétek a megfelelő szavakat.
12 Figyelmesen hallgattalak titeket,de senki sem tudta Jóbot megcáfolni,egyikőtök sem felelt meg mondásaira.
13 Ne mondjátok:Olyan bölcsességre bukkantunk,melyet csak Isten győzhet le, ember nem.
14 Nem hozzám intézte szavait,ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
15 Megrettentek, nem válaszoltak többé.Cserbenhagyták őket a szavak.
16 Vártam, de ők nem beszéltek.Megálltak, és nem szóltak többet.
17 Hadd mondjam hát el én is a magamét,hadd mondjam el én is, amit tudok!
18 Mert tele vagyok szavakkal,szorongat belülről a lélek.
19 Olyan már a bensőm,mint a lezárt újbor,széthasad, mint erjedő musttól a tömlő.
20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak.Megnyitom számat, és válaszolok.
21 Nem leszek elfogultsem erre, sem arra,senkinek nem fogok hízelegni.
22 Nem is értek én a hízelgéshez,meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.