1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép,és veletek kihal a bölcsesség?
3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek,és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket?
4 Nevetséges lettem barátaim előtt,mert Istenhez kiáltoztam meghallgatásért;bizony, nevetséges lett az igaz és feddhetetlen!
5 A szerencsétlen ember megvetni való– gondolja, aki biztonságban él –,föl kell taszítani, ha megtántorodott!
6 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban,biztonságban élnek,akik ingerlik Istent,és akik azt hiszik,hogy Istent a markukban tartják.
7 Kérdezd csak meg a jószágokat,azok is tanítanak,és az égi madarakat,majd a tudtodra adják!