1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2 Bárcsak olyan volnék,mint amilyen hajdan,mint mikor még Isten vigyázott rám!
3 Amikor mécsese világított fejem fölött,sötétben is az ő világosságánál járhattam;
4 mint amilyen ifjúkorom idején voltam,amikor Istennel közösségbenélhettem sátramban;
5 amikor még velem volt a Mindenható,és körülöttem voltak gyermekeim;
6 amikor lépteim tejszínben fürödtek,és mellettem a kősziklából ispatakokban ömlött az olaj.
7 Amikor a városkapuhoz mentem,és elfoglaltam helyemet a téren,