21 Figyelmesen hallgattak rám,elnémultak, ha tanácsot adtam.
22 Beszédem után nem szóltak tovább,szavam harmatként hullott rájuk.
23 Úgy vártak engem, ahogyan az esőt,ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik.
24 Ha rájuk nevettem,nemde bízni kezdtek,ha derűs volt az arcom,ők sem szomorkodtak.
25 Én döntöttem el, mikor mit tegyenek,és én ültem élükön; úgy laktam közöttük,mint a katonái közt a király,mint aki gyászolókat vigasztal.