1 Uram, miért állsz oly távol,miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 A bűnösök gőgjükbenüldözik a nyomorultat,de saját ármánykodásuk ejti el őket.
3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös,és áldást mond a haszonleső,de ezzel megcsúfolja az Urat.
4 Fennhéjázva mondja a bűnös:Nem lesz számonkérés, nincs Isten!Ez minden gondolata.
5 Útjai mindenkor eredményesek,azt hiszi, hogy messze van ítéleted,semmibe veszi ellenségeit.
6 Azt mondja magában:Nem rendülök meg,nemzedékek váltják egymást,de engem nem ér baj.
7 Szája tele van átokkal,csalással és durvasággal,nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
8 Ólálkodik a házak körül,titokban meggyilkolja az ártatlant,szeme a gyámoltalant figyeli.
9 Lesben áll rejtekhelyén,mint oroszlán a bozótban.Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat.Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.
10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat,ha a körmei közé jutnak.
11 Azt mondja magában:Elfelejtett az Isten,eltakarta arcát, nem lát meg soha!
12 Állj elő, Uram,emeld föl kezedet, Istenem!Ne feledkezz meg a nyomorultakról!
13 Miért vetheti meg Istent a bűnös?Miért mondhatja magában:Nem lesz számonkérés?!
14 Pedig te látod a vészt és a bánatot,rátekintesz, és kezedben tartod.Rád bízhatja magát a gyámoltalan,az árvának te vagy a segítője.
15 Törd össze a bűnös hatalmát,a gonosztól kérd számon bűnét,hogy nyoma se maradjon!
16 Király lesz az Úr mindörökké,a pogányok pedig kivesznek országából.
17 Az alázatosok kívánságátmeghallgatod, Uram.Megerősíted szívüket,feléjük fordítod füledet,
18 véded az árva és elnyomott ügyét,hogy ne hatalmaskodjék többésenki a földön.