1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
2 Ó, Isten, te vagy Istenem,hozzád vágyakozom!Utánad szomjazik lelkem,utánad sóvárog testem,mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
3 Így nézek rád a szentélyben,hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
4 Mert szereteted az életnél is jobb,ajkam téged dicsőít.
5 Ezért téged áldalak, amíg élek,nevedet imádva emelem föl kezem.
6 Mintha zsíros falatokkallaktam volna jól,úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
7 Fekvőhelyemen is rád gondolok,minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
8 Mert te voltál a segítségem,szárnyad árnyékában ujjongok.
9 Ragaszkodik hozzád lelkem,jobboddal támogatsz engem.
10 De akik pusztulásomra törnek,a föld mélyébe kerülnek.
11 Kardélre hányják őket,sakálok eledelévé lesznek.
12 De a király örül Isten előtt.Dicséretet mondanak,akik rá esküsznek,a hazugok szája azonban bezárul.