1 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.
2 Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam,mert nálad keres oltalmat a lelkem!Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat,míg elvonul a veszedelem.
3 A felséges Istenhez kiáltok,Istenhez, aki mellém áll.
4 Segítséget küld nekem a mennyből,csúffá teszi üldözőimet. (Szela.)Isten elküldi szeretetét és hűségét.
5 Oroszlánok között fekszem,amelyek felfalják az embereket.Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
6 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem,dicsőítsenek az egész földön!
7 Hálót vetettek lábaim elé,megalázták lelkemet.Vermet ástak nekem,de maguk estek bele. (Szela.)
8 Kész a szívem, Istenem,kész a szívem arra,hogy énekeljek és zengedezzek
9 Ébredj, lelkem,ébredj, lant és hárfa,hadd ébresszem a hajnalt!
10 Magasztallak, Uram, a népek közt,zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
11 mert szereteted az égig ér,hűséged a magas fellegekig.
12 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem,dicsőítsenek az egész földön!