1 Zsoltár. Ének szombatnapra.
2 Milyen jó hálát adni az Úrnak,és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,
3 hirdetni reggel szeretetedet,hűségedet minden éjjel
4 tízhúrú hangszeren és lanton,zengő hárfán!
5 Mert megörvendeztettéltetteiddel, Uram,kezed alkotásainak ujjongok.
6 Mily nagyok alkotásaid, Uram!Igen mélyek gondolataid!
7 Az ostoba ember nem ismeri fel,az esztelen nem érti meg.
8 Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű,és kivirul minden gonosztevő,végül mégis el kell pusztulniuk.
9 De te, Uram, magasztos vagy örökké!
10 Mert ellenségeid, Uram,ellenségeid elenyésznek,szétszóródnak a gonosztevők mind.
11 De engem olyan erőssé tettél,mint mikor a bivaly öklel,és friss olajjal kentél meg engem.
12 Szemem nyugodtan nézi azokat,akik leselkednek rám,fülem nyugodtan hallja,hogy rám akarnak támadni a gonoszok.
13 Az igaz virul, mint a pálmafa,magasra nő, mint a libánoni cédrus.
14 Az Úr házában vannak elültetve,ott virulnak Istenünk udvarain.
15 Öreg korban is sarjat hajtanak,dús lombúak és zöldek maradnak,
16 és hirdetik: Igaz az Úr,kősziklám ő, akiben nincs álnokság!